A Jesus Kristus szent evangyelioma Szent Lukáts által.
Káldi György fordításának 3. kiadása, Buda, 1782.
                      ---------------
Az evangélium Lukács szerint.
Új katolikus fordítás, Budapest, 1996.
                       --------------
Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint.
Görög eredetiből fordította P. Békés Gellért és P. Dalos Patrik,  
Budapest,  1996.
                        -------------
Szent Lucats irasa szerint való evangelium.
Magyar nyelvre fordíttatott Károli Gáspár által,  Vizsoly,  1590.  
                        -------------
A Lukács írása szerint való szent evangyéliom.
Revideált Károli Gáspár fordítás, Budapest, 1908.
                        --------------
Lukács evangéliuma.
A Magyar Bibliatársulat Szöveggondozó Bizottsága
által javított új fordítás, Budapest,  1990.


 


 
A filozófia és a teológia határkérdéseinek professzora ebben a könyvében arra vállalkozott, hogy a vallásfilozófia különböző felfogásairól, illetve az ezekből adódó eltérő törekvésekről, kérdésfeltevésekről és módszerekről átfogó, ám minden erőltetett harmonizálástól mentes áttekintést nyújtson. Schaeffler öt alaptípust különít el: a vallásfilozófia mint a „preracionális tudat" kritikája, a vallás filozófiává való alakítása, a filozófiai teológia, a vallásfenomenológia és a lingvisztikai fordulat utáni vallásfilozófia. Az egyes típusok tárgyalásánál a történeti és a szisztematikus szempontot sikeresen ötvözve bemutatja a vallásra való reflexió adott fajtájának történelmileg első megjelenését, majd olyan későbbi megközelítésmódokat elemez, amelyek módszerükben vagy koncepciójukban hasonlítanak hozzá, így az alaptípus legfontosabb módosulásaival is megismerteti az olvasót.


 


 
Ez az írás először a szerző által szerkesztett, 1939/1940-ben kiadott, A nemes székely nemzet képe című munka első kötetében
(Debrecen, Lehotai Pál kiadása) jelent meg.
A szerző életrajzát Zambon Csaba írta. A kötetet szerkesztette: Török Péter.
Copyright © Rugonfalvi Kiss István jogutódai Hungarian Edition © Attraktor Kft., 2004

A kötet védőborítóján a címlapon gyimesi határkapu, a hátlapon a székelyudvarhelyi Fapiactér látható az 1900-as évek első teléből
származó képeslapokon.

Címlapterv: CsumP stúdió Műszaki szerkesztés: Fazakas Csaba


 


 
Kivételes kötet kerül most az olvasóhoz: korszerű útirajz a székely székekről. Az Erdélybe utazók számára kötelező irodalomként ajánlhatjuk. Pivárcsi István bemutatja a tájék földrajzi jellegzetességeit és nevezetességeit, a híres műemlékeket, a történelmi múltat. Módszeresen bejárja a területet. Hogy izgalmas és élvezetes olvasmány legyen a könyv, a szerző sorra veszi a tájegységekhez fűződő legendákat, érdekes történeteket, amelyek szinte meseszerűvé varázsolják a leírtakat.
A Székelyföldi legendárium minden bizonnyal az utóbbi évtized egyik leghasznosabb és legélvezetesebb útikalauza.
A kötetet számtalan fotó, metszet illusztrálja.


 


 
A kötet a 16-17. századi evangélikus, református és unitárius gyülekezeti éneklés története. Fontos terület ez a régi magyar irodalomban: a 16. századi magyar verseknek például jó egyharmada ide tartozik. A téma kutatását voltaképpen már a kortársak megkezdték. Újfalvi Imre 1602-ben összeállította az énekeskönyvek első bibliográfiáját. Az utóbbi évtizedek megélénkülő himnológiai, verstörténeti és könyvtörténeti kutatásai nyomán időszerűvé és lehetségessé vált egy összefoglaló mű elkészítése.
A könyv az énekszerzésre és éneklésre vonatkozó egykorú elméleti előírásokat és a gyakorlatról beszámoló leírásokat egyaránt a teljesség igényével rendszerezi. Ehhez csatlakozik az 1700-ig megjelent gyülekezeti énekeskönyvek többszempontú elemzése s az ebből kialakuló történeti folyamatrajz. A függelék betűhíven, de az egyetemi segédkönyvként való felhasználást megkönnyítő jegyzeteléssel közli az énekléssel kapcsolatos hosszabb szövegeket.
A könyv elsősorban az irodalom és könyvtörténészekhez fordul, de a himnológia, az egyház, művelődés- és eszmetörténet kutatójának figyelmére is igényt tart.
Hubert Gabriella PhD. előbb a Szegedi Tudományegyetem magyar-orosz-régi magyar irodalom és irodalomelmélet szakát végezte el. majd az ELTE posztgraduális könyvtörténész - könyvmúzeológiai szakát. l 988 óta az Evangélikus Országos Könyvtár tudományos munkatársa.


 


 
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetének sorozatában jelenik meg ez a kiadvány, az Institutiones szekció harmadik köteteként. A szerzők joghallgatók, akik a Kánonjogi Posztgraduális Intézetben is folytatnak tanulmányokat. Az Intézet vezetőjének, Erdő Péternek és többi oktatójának művei alapján készítették el ezt a bevezető jegyzetet, amelynek célja - az alsorozathoz és címéhez illően - az, hogy alapozást nyújtson a kánonjogi tanulmányok elmélyítése előtt.
Elsősorban joghallgatók számára íródott, ezért a kánonjog egészének és az egyes jogintézményeknek egy viszonylag részletes teológiai alapozását is tartalmazza, valamint (ahol az lehetséges és a jobb megértéshez esetleg szükséges) érinti a kapcsolódó világi jogi szabályozást, azzal párhuzamokat is felállítva. Szeretettel ajánljuk minden más érdeklődőnek is, aki szívesen megismerkedik az egyház ősi és az egész világon működő jogrendjével.


  

 
AJÁNLÁS

Egyházunk történetének okadatolt megírása régi adósságunk Az Uzom Fosztó-Kénosi Tőzsér-Kozma kéziratos munkája az első nagy értékű próbálkozás e tekintetben. Az adósság törlesztésének első lépeseként ez évben nemzetközi kiadványként megjelenik a mű latin nyelvű szövegváltozata, valamint egyházunk kiadásában, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma hathatós támogatásával, a Markos Albert által készített magyar fordítás, így nemsokára az egyházközségi könyvtárakban is hozzáférhetővé válik az érdeklődők részére e fontos mű, amely eddig csak a tudományos kutatás számára volt elérhető.
Talán ez utóbbi helyzet indította Ferencz József akkori kolozsvári lelkészt, hogy megírja, és 1875-ben megjelentesse Unitárius Kis Tükör címen írt munkáját, amely nemcsak azt a szélesebb olvasókört akarta átfogni, akik érdeklődtek az unitárius vallás és egyház iránt, de középiskolai tankönyvnek is szánta, s ezért hittani, szertartási és egyházalkotmányi résszel is kiegészítette. A szerző életében a könyv három kiadást is megért, aki mindannyiszor átdolgozta azt. Halála után, a megváltozott helyzetben, sürgős igény mutatkozott nemcsak egy újabb kiadásra, de a lényegesebb átdolgozásra is. Az Egyházi Képviselő Tanács Vári Albert vallástanárt bízta meg a munkával, aki a történeti részt egy teljesen új beosztás alapjára helyezte, az újabb történelmi adatok felhasználásával sikerrel átdolgozta, és az akkori pedagógiai kívánalmak szerint mint tankönyvet is tökéletesítette. Az Unitárius Kis Tükör ez újabb s egyben utolsó kiadása, 1930-ban jelent meg. Azóta könyvritkaság lett, már-már alig található néhány példány belőle.A II. világháború utáni nehéz időkben még gondolni semlehetett nemcsak egy újabb egyháztörténeti munka megjelentére de a régi újranyomására sem. A Vári-féle kiadás óta 72 esztendő telt el. Nemcsak a kereslet növekedett, hanem az igény is öntudatosult egyházi közéletünkben egy, a szélesebb olvasókör részére írt egyháztörténeti munka megjelentetésére. Ez az igény és óhaj öltött testet Kedei Mózes székelyudvarhelyi lelkész-esperes vállalkozásában, aki Várihoz hasonlóan a régi alap felhasználásával, teljesen új szempontok szerint írta meg hiánypótló munkáját.
Ezt a könyvet ajánlom, őszinte örömmel, a kedves Olvasó szíves figyelmébe. Amint láttuk, régóta vártunk rá. Most vegyük kézbe múltunk iránti érdeklődéssel és szeretettel. Azt mondja a régi közmondás, hogy a történelem az élet tanítómestere. Tanuljunk hát tőle. De számunkra ezen kívül van még egy másik jelentése is: múltunk, őseink öröksége. Ezt az örökséget becsüljük meg, ha jobban megismerjük történelmünket, s halló füllel, de még inkább értő szívvel, meghalljuk és megtanuljuk mának szóló üzenetét.

Kolozsvár, 2002. július havában.
Dr. Szabó Árpád püspök
 


 

 
A KIADÁSRÓL

Gál Kelement (1869-1945) a kolozsvári Unitárius Kollégiumról irt kétkötetes munkája tette ismertté a széles olvasóközönség előtt. A szerzőt mint iskolaigazgatót és neves pedagógust is számon tartja a szakirodalom. Unitárius egyháztörténeri irodalmunk szakavatott művelőjeként elsőként dolgozta fel a matuzsálemi kort megért Ferencz József (1835-1928) püspök életét és korát. Hasonlóképpen ő írta meg Jakab Elek élet és jellemrajzát. Utolsó nagyobb lélegzetű munkáját Káli Nagy Elek (1816-1878) unitárius főgondnok emlékének szentelte. Kéziratát közvetlenül a II. világháború kitörése előtt befejezte, de annak gondos újraolvasását, stilisztikai javítását és nyomdai előkészítését, a menekülés és az 1945. február 10-én Tatabányán bekövetkezett halála meghiusítotra.
A kézirat kiadását az Erdélyi Unitárius Egyház már az 1970-es években tervbe vette, de az adott kor mostoha viszonyai ezt nem tették lehetővé. Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevcltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. kötete legyen főhajtás a szerző és a 125 éve elhunyt Káli Nagy Elek főgondnok előtt.
A 202 lapnyi A5-ÖS méretű apró betűs kézirat elolvasásának és begépelésének nehéz feladatát Csáki Levente és Demeter Sándor teológiai hallgatók, jelenleg kénosi, illetve sepsiszentgyörgyi gyakorló segédlelkészek végezték el. Az összeolvasásban Pavelka Attila segédlevéltáros, jelenleg magyarzsákodi lelkész segített. Ezúton is köszönetet mondunk mindhármuknak. Hasonlóképpen megköszönjük Dr. Tóth Kálmánné Gál Anná-nak, Gál Kelemen lányának, Nusi néninek, hogy édesapja utolsó nagyobb munkája sorsáról hasznos adatokkal szolgált.
A nyomdai előkészítés során, ahol szükségét éreztük, stilizáltuk a szöveget anélkül, hogy eredeti értelmét megváltoztattuk volna. A gyakori ismédéseket kihagytuk, a központozáson esetenként értelemszerűen javítottunk. Az idézetek szöveghűségét és lelőhelyét minden esetben ellenőriztük. A ( ) zárójelek a szerzőtől származnak, a [ ] zárójelek pedig a szerkesztők betoldásai. A (Jkv. sz. a.) rövidítés adott jegyzőkönyvi szám alatt található hivatkozásra utal.
A kötetben való keresést személy és helynévmutató könnyíti meg.
 


 

 
ELŐSZÓ

A Württembergi Tartományi Evangélikus Egyház jóvoltából és ösztöndíjaval kétízben is egy-egy szemesztert tölthettem a tübingeni egyetemen. A vendéghallgató jogaival élve részt vehettem az egyetem tanulmányi életében. Az egykori ágostonrendi kolostorban évszázadok óta berendezkedett Evangelisches Stift vendégszobát bocsátott a rendelkezésemre. Ott jöttem rá hamarosan, hogy nem én vagyok az első magyar lakója ennek a nagy múltú, tisztes háznak. Már századokkal azelőtt, sőt évszázadokon át csaknem folyamatosan laktak itt diákok, akik a Kárpát-medencéből tanulmányi célzattal jöttek ide. A házban még a két világháború között egy „Ungarnstüble"-t is mutogattak, amely a Neckar folyóra nézett, s amelyben néha 2-3, de különösen a 18. század folyamán 12 magyarországi diák is szorongott. Egy rövid bepillantás az intézet levéltárába érlelte tervvé a hirtelen támadt ötletet: érdemes lenne utánajárni elődeimnek.
Az egyetemi levéltár munkatársaival erről beszélgetve részesültem az első meglepetésben. Kiderült, hogy dr. Vida István, az egyetem geológiai intézetének könyvtárosa már előttem foglalkozott ugyanezzel a gondolattal. Ehelyütt kell köszönetet mondanom neki azért, hogy nemcsak önzetlenül rendelkezésemre bocsátotta a saját anyagát, de állandó érdeklődése és biztatása csak lelkesített a munka folytatására és elvégzésére.
Igen sajnálom, hogy az időközben elhunyt kiváló Erasmus-kutató már nem érhette meg e munka megjelenését.Ugyancsak köszönetet mondok mindazoknak, akik a továbbiakban segítettek: a tübingeni egyetemi, a stuttgarti Evangélikus Tartományi Egyházi Levéltár, a tübingeni Evangelisches Stift, valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház Levéltára munkatársainak,  akik szinte  minden  kívánságomat  ellesték és messzemenően támogattak.
Ajánlom ezt a rövid munkát azoknak, akik kutatásaimat ösztöndíjjal és szabadságolásommal lehetővé tették, de mindenekelőtt a Tübingeni Egyetemnek, amely több mint 470 éven át otthont és tudást nyújtott és nyújt ma is magyarországi tanulóknak.
 


 

 
ELŐSZÓ

"De úgy. ahogyan a csernek vagy a tölgynek favágás után megmarad a gyökere. Ez a gyökér lesz a szent mag! (Ézs 6,13b).
A sok évszázados tölgy hatalmas reccsenéssel zuhant alá a földre amikor 1948-ban a kommunista halalom fejszecsapásai megsemmisíteni látszottak a felekezeti oktatást. Akkor a korszellem hangulatában valóban úgy látszott, hogy mindennek vége. Vége annak az iskolának, amely a 16. szászadtól kezdve világítótoronyként szórta a szellem fényét és a lélek világosságát, az egymást követő ifjú nemzedékek értelmébe és szívébe, s egyben mutatta az életre vezető utat, a sok vihart és megpróbáltatást átélt egyházunk és népünk számára. Vége annak az iskolának, amely mühelye volt annak a lelkiségnek, amit mi itt Erdélyben a tolerancia szellemeként tiszteltünk, és örökségeként próbáltunk megélni.
De az isteni gondviselés másként látta sorsunkat. Engedte érvényesülni azt a törvényt, amely a természet életében mindig az élet győzelmét segíti elő a pusztítás és az elmúlás felért. Ez a törvény a szellem világában is jelen van. A levágott törzs itt is kihajtott. Tíz évvel ezelőtt egyszerre szárba szökkent az új hajtás, és szent magként a jövő reménységét és ígéretét hozta életközeibe. Szerényen és bátortalanul hajladoztak a nem mindig kedvező széljárásban a teológiai líceumként felcímkézett kolozsvári Unitárius Kollégium és székelykeresztúri Unitárius Gimnázium, de növekedésük céltudatos és folytonos volt. Egyházunk ott állt a gyorsan izmosodó hajtások mellett, aggódó szeretettel figyelte növekedésüket, és mindent megtett, hogy megtalálhassák az ősi tölgy életerejét s azokat a forrásokat, amelyek táplálták és éltették.
Amikor most visszanézünk az elmúlt tíz esztendőre, mindenekelőtt Isten megtartó gondviseléséért mondunk hálát. Mert most is megmutatta, mint annyiszor történelmünk folyamán, hogy az igazságot nem lehet útjában feltartóztatni, vagy megsemmisíteni, mert az a valláserkölcsi világrendben gyökerezik. Iskoláink gyorsan felnőttek hivatásuk magaslatára. Ebben a vonatkozásban köszönetet mondunk az emberi erőfeszítésért, a tanárok, a nevelők áldozatos és felelősséggel végzett hivatásteljesítéséért." 
 


 

 
AJÁNLÁS
Ajánlom e könyvet Unokáimnak, Rebekának és Lilinek az alábbi Reményik idézettel:
"Fogcsikorgató türelemmel.
Összeszorított szájjal -
Krisztus-követő bús próbálkozással.
Majd daccal, lobbanóval,
Fojtott igével és visszanyelt szóval,
Tenyérrel, mely sima őrökké,
Csak a zsebben szorul ököllé -
Keserű, tehetetlen nevetéssel
Békülve meg akármi rendeléssel -
Nem csodálkozva már - és csodálkozva mégis,
Hogy rajtunk ez is, az is megesett:
Hordozzuk, testvéreim, ezt a hordhatlant,
Kínszenvedést virágzó életet.
Ahogy lehet...
............... s védd meg karszti földedet,
Azt a sírodnak is kevés humuszt, 
Azt a pár négyzetméternyi helyet,
S azt a fölséges Isten-lábnyomot, 
Mit a lavina minden rohama 
Eltörölni még sohasem tudott. 
Védd ezt a talpalatnyi telkedet, 
Cserépkancsódat és tűzhelyedet, 
Utolsó darab száraz kenyered! 
De aztán foggal, tíz körömmel. 
Démoni düh vei és őrült örömmel -Ahogy lehet...
Ahogy lehet..."

 
Ez a kötet beszámoló az olaszországi Bolzano/Bozenben, kisebbségi régióban 1969-ben alakult és a mai napig svájci székhellyel működő Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem harminchárom évéről. Kollektív mű ez, mert számos szerző ötven írása és költeménye számol be alapítókról - így Cs. Szabó Lászlóról, Szabó Zoltánról - nemzetközi rangú tudósokról, mint Bibó Istvánról és munkatársaikról. Szóhoz jutnak az 1989 óta velünk nyíltan is együttműködő közép-kelet-európai barátaink és szervezetek is. A kötetet fiatal történész munkatársnőnk által feldolgozott történelmi dokumentációs anyag zárja. Reménységünk, hogy a nyugat-európai protestáns, ökumenikus és demokratikus elkötelezettségű Szabadegyetem hoszszú életű lesz, és hogy e kiadványunk - sorrendben a hatvanhatodik - felkelti az olvasó érdeklődését a nyugati magyar diaszpóra e szellemi műhelye iránt.

 

 
ELŐSZÓ
Tűzhely vagy tűzfészek?
Ez is, az is lehet az ember mindennapi életének elsődleges színhelye - a család. Mindnyájan tudunk, látunk magunk körül példákat erre is. arra is.
Jó leülni a tűzhely köré, otthonos meleget sugároz, a mindennapi betevő falatok jó illata veszi körül. Jó itt.
A tűzfészek az izzó indulatok forrása, a lassan vagy gyorsan mindent fölemésztő tűzvész félelmetes centruma.
A tűz öselem. A legrégebbi időkre visszanyúló emberi tapasztalat, hogy a tűz melegít, de perzselhet is; világít, de vakíthat is; éltet, de pusztíthat is. A legrégebbi időkre visszanyúló tapasztalata az embernek, hogy okosan és körültekintően kell bánni a tűzzel, ügyelni kell rá, felelős figyelmet igényel.
Bizonyos hivatások betöltéséhez megfelelő vizsgákat kell tenni. Egyes állásokhoz például tűzrendészeti vizsga szükséges. Életfontosságú volna, ha például a házassági vállalkozások, családi kft.-k (kölcsönös felelősségű társulások) létrehozásához is szükségesnek ítéltetnének bizonyos alapfokú ismeretek. Például a családi tűzrendészet. Hogy körültekintően bánhassunk a családi tűzhely melegét adó indulatokkal, hogy tudjuk, miként járjunk el a tűzhelyből kipattanó szikrákkal.
Ilyen családi tűzrendészeti könyvet tart kezében a Kedves Olvasó. A téma avatott szakértője, Győkössy Endre nemcsak tűzoltási ismereteit, tűzfigyelöi tapasz-talatait adja közre, hanem a tűz természetéről is szól rövid könyvében.
Amikor tűzbe jövünk, akkor kötünk házasságot. Szerelmünk tüzében lobbannak föl a további életek lángjai. Jaj mindannyiunknak, ha kialszik ez a tűz. És jaj nekünk, ha emésztő lángtengerré válik az életünk. Aki figyelmesen olvassa Gyökössy Endre sorait - nem utasításokat talál bennük, hanem megfontolandó szempontokat és tapasztalatokat, az hozzáadva a maga józan és felelős figyelmét, értőbben és védettebben foglalhat helyet a családi tűzhely, a maga családi tűzhelye körül. Bízhat benne, hogy az nem válik tűzfészekké.
Őrizzük a tüzet!
Kipke Tamás

 

 
 A NAP KIADÓ IN MEMORIAM ÉS EMLÉKEZET SOROZATÁRÓL

Az In memoriam és az Emlékezet sorozat célja és rendeltetése, hogy elsősorban a XX. századi magyar irodalom jelentős alkotóinak és immár klasszikus értékű életműveiknek a bemutatását szolgálja az egyes írók munkáival, világával, szellemi sorsával foglalkozó esszék, tanulmányok, kritikák, levelek, személyes jellegű dokumentációk stb. felhasználásával. A sorozat köteteit tehát úgy is lehetne jellemezni, mint olyan monográfiát, amelynek többtucatnyi szerzője van: az író korának és utókorának irodalmi köztudata, esetenként 60-70 különböző szerző változatos műfajú írásainak a tükrében.
Ez a könyvforma, amelybe az In memoriam és Emlékezet sorozat darabjai is beletartoznak, nagy és népszerű hagyományokra tekinthet vissza az európai könyvkultúrában (gondoljunk csak a párizsi Seuil Par lui méme sorozatára, a Fischer Verlag, az Insel, a Reclan vagy a Suhrkampf vállalkozásaira stb.). A sorozat közkedveltségének és népszerűségének természetes magyarázata: egy-egy nagy író világa iránt elmélyültebben érdeklődő, művelt nagyközönség igényeit éppúgy kielégítik, mint a közép- vagy felsőoktatás szükségleteit, hiszen sajnos köztudomású, hogy a magyar tudományos irodalom éppen legnagyobbjaink munkásságának korszerű monografikus feldolgozásával adósunk. 
Az In memoriam és Emlékezet sorozat egy kötetbe gyűjtve nyújtja át az érdeklődőknek a kötet témájára: valamely írónkra vonatkozó legfontosabb irodalmat, amelynek a megismerése általában vesződséges és hosszadalmas könyvtári búvárkodást kívánna meg (amelyet egyébként - a szükséges bibliográfiák hiányában- sok esetben még a kutatók is csak nehézségek árán tudnak teljesíteni).
A sorozat megjelent kötetei kézzelfoghatóan példázzák, hogyan valósulnak meg a sorozat elvei az egyes kötetek gyakorlatában.
A sorozat szerkesztője Domokos Mátyás, tervezője Sebestyén Lajos. Ebből a sorozatból mutatunk be tizenkét kötetet.


 

 
Előszó
Tanulmánykötetünk az Európa népi kultúráinak transzcendens világát feltáró sorozat újabb tagjaként lát napvilágot. A sorozat legfontosabb létrehívó tényezője az a törekvés volt, hogy ezt a „világ"-ot interdiszciplináris megközelítésben vizsgáljuk. Meggyőződésünk ugyanis, hogy e témák kutatásában (amelyeket így, a címben jelzett összefüggéseiben, önmagában, még a néprajz sem kutatta kellőképpen) fontos eredményeket csak az antropológiai, folklorisztikai, vallástudományi és pszichológiai nézőpontok együttese, vagy legalább szembesítése hozhat. Ez volt az 1995-ös, több szakma közreműködésével zajlott konferenciánk szervezésének célja. Az akkor, ott elhangzott előadások és a konferencia vitái együttesen képezik a kötet tanulmányainak alapját.
A dolgozatok szervesen kapcsolódnak az 1998-ban megjelent kötetünkkel megkezdett sorozatba: az egyetemes emberi, mentális tapasztalatok és rituális technikák egy újabb témaköréről, a lélek, a halál és a túlvilág kérdéseiről szólnak. E három téma, amelyeket a kötet külön-külön és egymáshoz való viszonyukban egyaránt tárgyal, Európa művelődés  és mentalitástörténetének egyik alapfejezetét képezi. Az említett szakmákon kívül az irodalomtudomány és a művészettörténet képviselői is jelen voltak a konferencián, és megírták tanulmányaikat e könyv számára is. A cikkek többsége a kitűzött témákat az európai kultúra sajátos kettősségeinek vetületében tekinti át, fő vizsgálati szempontja az egyetemes és kulturálisan meghatározott sajátságok viszonya volt, mások a kereszténység előtti és korunkbeli alternatív nézetrendszerek és rítusrendszerek, valamint a kereszténység kapcsolatait kutatták. A tanulmányok elemzik az elit és népi, egyházi és laikus, írásos és szóbeliségben élő kultúrák kettősségeit és kapcsolatait, valamint a térbeli-időbeli viszonyt az ókori-középkori, antilt-zsidó-keresztény és az újkori kultúra, valamint Európa egyes tájhoz, néphez, nyelvhez kötött kultúrái között.

 

 
A könyv a Kárpát-medence művelődéstörténetét az írásbeliség és a könyves kultúra szemszögéből vizsgálja a felvilágosodás koráig. Az eddigi könyvtöréneti összefoglalások könyvgyűjtési szempontja mellett most a könyv olvasása áll a figyelem középpontjában. A kötet az egyes korszakok eltérő forrásainak elemzése után a különböző könyvtártípusokat tárgyalja, így az inlézményi könyvtárak történetei a Mohács előtti időben, illetve az azt követő két évszázadban az egyházak és a szerzetesrendek gyűjteményeit, az iskolák bibliotékáit, illetve a nyilvános könyvtárak kialakulását. A reneszánsz bibliofillá megismertelését követően a magánkönyvtárakkal társadalmi rélegenkénti, illetve szakmák szerinti csoportosításban mutatja be. Az olvasmány anyag elemzésének fő szempontja, hogy mit olvastak az egyes társadalmi rétegekhez tartozók, vagyis mikor melyik európai szellemi áramlat recepciója jellemző köreikben.
BALASSI KIADÓ

 

 
Előszó
Édesanyám, Szilárdfy Ernőné Szálai Margit (1902-1989), diplomás iparművész és grafikus, Selmecbányán használt vázlatkönyvére mottóként írta: „Képes feljegyzések." Az otthoni indíttatás a XIX. század közepén tevékenykedő Selmecbányai ötvös dédapámra vezethető vissza, a keresztény lelkiség iránti vonzalmamat a világörökség egy másik remek városkájából, Valtice-Felds-bergből (Morvaország) származó, de Pomázon élő dédanyám hagyta rám. A családban fennmaradt tárgyi emlékek már zsenge gyermekkorom óta a szakrális témák felé fordították érdeklődésem.
Az ábrázolás és értelmezés egyenrangú ötvözetének igényét több mint három évtizedes művészettörténészi kutatómunkám meghatározójának tekintem. Mindez indokolja a tanulmánykötet cím választását. A témák szerinti csoportosítással kívántam a különböző időben és helyen, színes és fekete-fehér illusztrációk társaságában megjelent írásaimat az ikonográfiában és a kultusztörténetben kevésbé járatos olvasók előtt is tanulságossá tenni. Kutatási területem a Tridentinum (1545-1563) szellemiségében fogant barokk művészet három évszázadára terjed ki. 
Szilárdfy Zoltán

 
 

 
A kötet kéziratát 1985 szeptemberében adtam át a Kiadónak. Ez utóbbi megszerezte az akkori „előírások" szerint a kiadáshoz szükséges szakvéleményt is. Ezért a szakvéleményért ezúton mondok köszönetet Dr. Simion Retegannak, aki becsülettel látta el feladatát. Az így véleményezett kötetet azonban, mielőtt a kiadói nyomdába adhattam volna - sok hasonló magyar, román és német kézirattal együtt - a „megszüntetett" cenzúra nyílt elutasítása helyett, megfeneklett abban a posványban, ahol olyanok itélkeztek kéziratom és mások kéziratai felelt is, akik nemcsak hogy nem látták soha azokat a történeti forrásokat, amelyekből merítettem, hanem, ha elébük is került volna valamelyik, nemhogy elolvasni, de még kibetűzni sem tudták volna azt. Ezért 1987 októberében megkértem a Kiadót, szerezze vissza kéziratomat. és 1988 végén vissza is kaptam. Ez volt. Most, amikor lehetőség nyílt a kiadásra, úgy adom át a kőtetet, ahogy visszakaptam. Nem változtatok semmit sem a kéziraton. Történeti források abpján dolgoztam, azok értelmezéséért vállalom a felelösíéget. ahogy minden írásomért vállaltam, vállalom és vállalni fogom. Jegyzeteimben sem változtattam meg egy sort sem a könyvészetet sem módosítottam. Teljességre igyekeztem utalásaimban arra, hogy az olvasó bővebben tájékozódhasson a tárgyalt kérdésben, még ha én nem is értek egyet minden idézett munkával. De a lehető teljes irodalom alapján alakítsa ki józan észel maga az olvasó a véleményét egy-egy kérdésről ne e sorok írója csapjon fel kéretlen oktatónak. Törölni semmit sem töröltem az utalásokból. Akárcsak az előttem járó példaképeim, életem során mindent funkcionálisan használtam. A beretvapengét is csak beretválkozásra és nem kellemetlenné vált idézetek kivágására.

 
"A most közreadott napló, bár magán viseli a szubjektivítás jegyeit, mégis általános képét adja annak a kornak, amelyben az öregedő unitárius egyházfő mindennapos gondjai, örömei, vívódásai között a rábízott nyájat pásztorolta. Az első bevezető tanulmány Boros György életrajzával foglalkozik, a második pedig püspöki lemondatását tartalmazza."

 
"Az egyetlen atlasz, amely teljes részletességgel mutatja be a történelmi Magyarországot a felosztása előtti állapotában. A térképlapokon a 14 986 település ábrázolása mellett a vízrajz, a teljes közlekedési hálózat , a várak, fürdők és hegycsúcsok jelölése is megtalálható. Az ország népsűrűségét, lakosságának etnikai és felekezeti megoszlását tematikus térképek szemléltetik. A térképeket kiegészítő adattár összesítő statisztikákat közöl a vármegyékről, és részletes adatokkal mutatja be a települések etnikai és felekezeti megoszlását. A települések jelenlegi, hivatalos neveinek feltüntetése mellett idegen nyelvű névmutatók segítik az atlasz sokoldalú felhasználását."

 

 
"Názáreti Jézus születésével kezdődik a nyugati világ időszámítása. A keresztények számára ő Isten Fia és a világ Megváltója, a zsidóknak és a muzulmánoknak próféta, más vallások képviselői pedig, sőt a nemhívők is a legnagyobb tiszteletet tanusítják iránta. Személyisége és tanítása annyi művészeti ágat és művész ihletett meg, mint még senki másé az emberi történrtben. Alakja körül még sok az ellentmondás. Ki ez a Jézus? Rengeteg csoport, közösség hivatkozik rá, rengeteg képet festettek és festenek róla, s bizonyára sok a félreértés és gyakori kisajátítás is. A történelem ismeri a  " Jézus nevében" véghez vitt hőstetteket, de az elkövetett égbekiáltó igazságtalanságokat is. Melyik "igaz" a sok képből? Vagy több is "igaz" lehet? Ennek jár utána ez a szakkönyv, bemutatja, hogy él jézus a vallásban, a zsidóságban és az iszlámban. Nemzetközileg elismert szakemberek tanulmányai és majd húsz évszázad hozzájuk kapcsolódó mintegy 330 művészeti alkotásának reprodukciói teszik egyedülálló és maradandó értékű művé emlékkönyvünket"
 

 

 
" Könyvünk arra vállalkozik, hogy összefoglaló képet adjon a Biblia egésszéről, a benne szereplő nem mindennapi emberek küzdelmes életéről, vágyairól, fájdalmairól, félelmeiről, bűneiről és a régmúlt korok esményeiről. Bemutatja azok at a férfiakat és asszonyokat, akik a világirodalom és a művészetek nagyformátumú alakjaivá váltak, és akiknek élete, cselekedetei követendő példa generációk milliói számára. Segít a harmadik évezred olvasójának, képet alkotni arról, milyen volt a világ a bibliai ősidőkben,hogyan dolgoztak, harcoltak, imádkoztak, házasodtak az ősatyák, s miként nevelték gyermekeiket. Könyvről könyvre haladva megismerjük a Biblia sorsfordító történeteit, és ízelítőt kapunk az évezredek tanulságait, bölcsességeit átható költészetből."