Inczefi Géza /1906. július 12. - 1974. április 10./

Szászrégenben született, ahol apja kocsigyártó mester volt. Előbb Szászrégenben, majd Marosvásárhelyen tanult, érettségi után egy ideig ap­ja műhelyében dolgozott. 1930-ban áttelepült Magyarországra és a szege­di egyetemen folytatta tanulmányait. Itt szerzett magyar-német szakos tanári oklevelet. Tanított Szegeden, Budapesten, Makón és Naszódon. 1953-tól a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanára volt. 1967-ben vonult nyugdíjba.

Inczefi a szegedi Tanárképző Főiskola tanáraként fejtett ki gazdag tudományos irodalmi tevékenységet. Csongrád megye levéltári és helyszíni kutatási anyagának fölhasználásával leltárt készített Szeged, Makó és környéke földrajzi neveiről és kialakította a földrajzi névkutatás új módszerét.

Alapos tudást követelő tanár volt, aki tiszteletet érdemlő tevé­kenységével hagyott tanítványaiban kitörölhetetlen nyomot. Életét a szigorúság és az egyszerűség jellemezte.

1974-ben önkezével vetett véget életének. A Tiszából fogták ki holttestét. A Főiskola saját halottjának tekintette. Egymásután része­sült egyházi és világi temetésben.

Fölhasznált irodalom:

Szendrei János: "Köszöntő. Név és névkutatás." Inczefi Géza halálának 10. évfordulóján rendezett emlékülés előadása. 1985.

Nyiri Antal: "Megemlékezés Inczefi Gézáról." 1985.

Emlékkönyv Inczefi Géza tiszteletére." Délmagyarország. 1985. nov. 15.

Nagy L.: "Bibliográfia Inczefi Géza nyelvtudományi munkásságáról." 1985.