Borbély Samu /1842. október 17. - 1915. december 25./

Aranyosrákoson született köznemes székel y családból. Tordán és Kolozsvárt tanult. 1863-tól a teológián tanult, s Torma Károly gyer­mekei mellett volt nevelő. 1868-69-ben jogot, majd neveléstudományt tanult. 1869-től 72-ig Désen, a naszód-besztercevidéki tanfelügyelő­ségen dolgozott. Tanfolyamokat szervezett. 1872-től a zilahi tanítóképző rendes tanára és igazgatója volt.

Szenvedélyesen gyűjtötte a régiségeket. Könyvtárában 417 XV-XVIII. sz.-beli könyvet gyűjtött. Ő fedezte föl a róla elnevezett, többnyelvű énekeskönyvet, a Borbély kódexet.

Borbély 1872-től a székelykereszturi m. kir. állami tanítóképző tanára, majd igazgatója volt.

Foglalkozott lírai költészettel, de írt cikkeket és tanulmányokat is. Munkái közül több napvilágot látott ünnepi kiadványokban is.

Kora a székelyek eredetére vonatkozó értékes gyűjteményét tar­totta rendkívül sokra, de értékelte humanista szellemiségét is. Borbély Tordán fejezte be életét. Leszármazottai könyvtárát és gyűjteményeit az Erdélyi Múzeum Egyletnek ajándékozták, ahol három szobát rendeztek be "Borbély Sámuel gyűjteménye" címmel. Értékes kéziratai az egyetemi könyvtárban és az áll. levéltárban talál hatók.

Fölhasznált irodalom:

Szinnyei József: "Magyar írók élete és munkái." 1890-1914.

A Pallas Nagy Lexikon. III. k.

Borbáth Dániel: "Borbély Sámuel." Ker. Magvető. 1978. 2. sz.