Egy az Isten

hittani áttekintő       

            Tartalom:
Unitarizmus
Gyülekezet
Templom, gyülekezeti terem
Istentisztelet és szertartások
Szertartásaink alapelvei
Az unitárius istentisztelet és a szertartások célja

Istentiszteleti és szertartási tárgyak
Egyházi éneklés
Ima, imádkozás
Prédikáció - egyházi beszéd
Istentisztelet
Lelkész, lelkészi hivatal
Keblitanács vagy prezsbitérium
Szertartások

- Keresztelés
- Konfirmáció
- Úrvacsora
- Házasság megáldás
- Temetés
Ünnepek:
- Karácsony 
- Húsvét
- Pünkösd
- Őszihálaadás
- A tordai országgyűlés emléke
- Anyák napja
- Halottak napja
- Dávid Ferenc emlékünnepély
- Minden vasárnap és alkalmi istentiszteletek
Más egyházi tevékenységek

 

 Palást készítés!

Unitarizmus

Unitárius egyházunk a kereszténységben fundálódott s különösen Jézus tanításaiban, melyek az Újszövetségben olvashatók és tanulmányozhatók.

Az 1517-ben megindult reformáció legvégső hajtása és betetőzése: az Unitárius Egyház keletkezése 1568-ban, Dávid Ferenc és munkatársai küzdelmének eredményeképpen. Az Unitárius Egyház Erdélyben alakult meg, Kolozsvár központtal.

Az általános hitelvi álláspont a következő pontokba foglalható össze: az Isten egysége és oszthatatlansága, az ember Jézus, mint követendő példa, a szentlélek mint Istennek jóra vezérlő ereje. Erkölcsi vonatkozásban a bűnbánatra és a megtérésre váló intés, az akarat szabadságának és az erkölcsi szabadságnak hirdetése, a vallás bensőségének a külső megnyilatkozási formákkal, ceremóniákkal stb. szemben való kiemelése. Általában a hitigazságok tiszta, ésszerű, átlátszó voltának hangsúlyozása, kevés teológia, a vallás és a tudomány olykor egymást támogató voltának emlegetése, ... máskor a kettő szembeállítása a vallás előnyére.

Hitelvünk, hogy az ember, mint egyén, egyéniség, a fejlődés által személyiséggé kell, hogy nemesüljön. A világegyetemben hite, vallása és tudománya csak az embernek van. Az élet különböző tényezők révén jut kifejezésre. Minden élettényező energiával rendelkezik. Az állat és embervilágban jelentkeznek az egyedek, egyének, egyéniségek és személyiségek. Az ember lelkes test. Vezérlő elve a szellem (lélek) s érvényesítő szerve a test. Mint egyén születik meg s egyéniséggé izmosodhatok és személyiséggé nemesülhet.

Az unitárius gondolkodást jellemzi az ember jóra való képességének és nagyráhivatottságának állandó hangsúlyozása, a felvilágosodás nagy értékébe vetett hite. Hisz a fejlődés és a haladás szükségességében, fokozatos megvalósulásában, az emberi lélek tökéletesedésének, ezáltal Istenhez való közeledésének szinte korlátlan lehetőségében. Hivatkozik arra, hogy a tudománnyal ellentétbe nem jöhet, mert nem hiszen el semmi olyant, ami az ész törvényeivel ellenkezik. Lelkesedik a humanizmusért, de tartózkodó a modern társadalmi áramlatokkal szemben. A régi értelmű teológiai tudomány helyett a lelkiismeret belső tekintélyét hangsúlyozza. Az egyházat minden nézetei ápolásában és terjedésében szükséges szervezetnek tekinti.

Az unitarizmusnak az a fő jellemvonása, hogy nincs megkötve, hogy szabad teret enged az egyéni gondolkodásnak, nem állit korlátokat s így egy általános keret éppen elegendő arra, hogy megmutassa az utat, melyen haladnia kell. Nem ajánlatos merev formák közé elzárkózni, mert a haladás úgyis mindent kivethet sarkából, s mert az unitarizmus nem egyéb, mint a folytonos és az örökös felvilágosodás, igazságkeresés módszere.

Az unitárius keresztény vallásos világnézet elsősorban vallás, melynek hivatása az, hogy minden tekintetben megnyugtassa és betöltse a lelkek világát.

Az unitárius vallásnak történelmileg és ténylegesen az evangélium az alapja. Hitének igazságai Jézus tanításában gyökereznek. Lelki megnyugvását, vallásos kielégülését Jézus eszméiben találja meg.

A hittan nem feltétlen tesz valakit hivővé, de elősegíti ezt. Éppen ezért a hittannak, amely elsősorban elmélet, ennek ellenére is állandó kontaktusban kell lennie az élettel, az élő hittel. Mikor egy élő és dolgozó keresztény vallásos közösségének hittanáról van szó, akkor ennek nem lehet célja, hogy valamikor megállapított hitcikkeket közöljön s ezek mellett vagy ellen állást foglaljon. Az unitárius hittan feladata az, hogy az evangéliumi keresztény hit igazságait s az e körül kialakult keresztény vallás lényegének megértéséhez szükséges alapvető fogalmakat hozza egészen közel a mi mai felfogásunkhoz, az élő mindennap újra meg újra születő hithez.

Minthogy a mi élő hittudatunk át meg át van szőve a keresztény világ hittudatában általában élő bibliai vallásos és erkölcsi anyaggal, Jézusnak az evangéliumban közölt tanításaival, ezért az egyedül helyes eljárás az, ha a mi ma élő hitfelfogásunkat a keresztény gondolkodás ősi, alapvető bibliai igazságain keresztül, ezek segítségével próbáljuk megérteni és öntudatosítani.

Bizonyára senkit sem tesz hivő unitáriussá a biblia kijelentéséről s általában a kijelentésről való felfogás, s mégis abban, hogy valaki öntudatos unitárius legyen, benne foglaltatik az is, hogy mi az ö felfogása a kijelentésről. Az elmélet és a gyakorlat között nincs is, nem is szabad mélyreható és áthidalhatatlan szakadéknak lennie. A hittan tehát nem lehet elavult fogalmak gyűjteménye, hanem mindennapi hitünk tartalmának kézenfekvő explikációja.  (Forrás: Varga Béla Hittani munkái)

 


Gyülekezet

    Az unitárius egyházon azoknak a híveknek lelki közösségét értjük, akik Jézus tanításainak és példájának követésével Istenországa építésén munkálkodnak.     Lásd: Effézus 1,19-22

    Az unitárius egyház testet ölt azokban a gyülekezetekben és egyházközségekben, melyekben Jézus tanításait hirdetik és példája követésére törekednek.

    Az unitárius egyház feje Jézus, akinek egyenlő munkatársai mindazok, kik a gyülekezetekben és egyházközségekben az ő tanításait hirdetik.

    Jézus az unitárius egyházat tanításai által vezeti. Tanításai hirdetésére vannak rendelve a lelkészek, őket hallgatni, a Szentírást megismerni s annak tanításai szerint élni a híveknek is kötelessége.

    A gyülekezetet tehát azoknak a híveknek a közössége alkotja, akik személyesen, saját felelősségük tudatában benne élnek a gyülekezetben. Vagyis részt vesznek az istentiszteleti alkalmakon (vasárnapi, ünnepi, alkalmi  istentiszteletek), igénybe veszik az egyházi szertartásokat (keresztelés, konfirmáció, úrvacsora osztás és temetés), és nem utolsó sorban anyagilag is hozzájárulnak az egyházi alkalmazottak és épületek fenntartásán.  Természetesen az anyagi javakért az egyház  szellemi  és lelki táplálékkal építi, gazdagítja a hívek lelki világát. 

   Közösségi lények vagyunk, ezért mindannyian igényeljük a közösséget. Az unitárius gyülekezet egy ilyen közösség, amelyben egymást támogatjuk, egyéni tehetségünket megmutathatjuk és vele gazdagíthatunk másokat is. A közösségben erősítjük egymást hitben és lélekben.

 


Templom, gyülekezeti terem  

Otthont képvisel a mi templomunk minden szabadon gondolkodó vallásos lélek számára, ki lelkében, szívében vallja a mi egyszerű, liberális hitünket és csak ősi magyar típusáról tesz tanúbizonyságot egyházunk akkor midőn templomunk nyitva áll minden felekezet, minden nemzet fiai számára.  (Perczelné Kozma Flóra)

Noha vallásunk egyik fő tanítása, hogy Isten nem kézzel csinált templomban lakik (ApCsel 17: 24), hanem lélekben és igazságban imádandó (János 4: 24). Mégis az istentisztelet és a szertartások sajátos helyének a templomot tekintjük. Templomaink fehér falaikkal, széles ablakaikkal általában kifejezik vallásunk lényeges jellemvonását: a világosságot. Építészeti stílusukat illetően igen tarka kép áll előttünk. Az ősszékely fatornyos stílustól a gótikán át, a legmodernebb szabad stílusig mindenfajta templomunk van. Hajó, kar és tornác között különbséget nem teszünk.
Templomaink főbb részei:
- a torony a harangokkal, hogy hívja az embereket a templomba...
- a szószék (legtöbb helyen a koronának nevezett dísszel), ahonnan a lelkész hirdeti az igét...
- úrasztala, melyek legtöbb esetben virág van, és az ünnepek alkalmával a kenyér és a bor...
- férfi és női ülőpadok, van ahol külön padok vannak a prezsbitereknek, vendégeknek...
- valamint a karzat az orgonával, ahol a gyerekek, fiatalok ülnek, és az énekvezér az orgona mellől vezeti az éneklést...
A berendezés alapelvéül az a protestáns gondolat szolgál, mely szerint az istentisztelet középpontjában a tanító szónoklat áll. Ezért templomaink központját a szószék és az úrasztala képezik.

Műemlék templomok: http://www.unitarius.hu/400ev/templomok.htm

Unitárius templomaink:  http://unitarius.uw.hu/templomok.index.html

A szeretetvendégségek, egyletek működésének helye, és a gyűlések megtartása a gyülekezeti teremben történik. Ez a gyülekezeti terem lehet a lelkészi lakással egybeépített, vagy éppen erre a célra egy külön építmény.

 


Istentisztelet és szertartások

    Istentiszteletünk és szertársaink célját Jézus példájára két szélsőség között jelöljük ki: az egyik a szertartási formalizmus, mely a ceremóniáknak nagy szerepet biztosít, sőt az egész vallásos életet a szertartások (szentségek) gyakorlásában jelöli meg; a másik a túlzott racionalizmus, mely a legjelentékenyebb szertartásoknak sem tulajdonít fontosságot. A két szélsőség között állva azt valljuk, hogy a szertartás szükséges, de nem egyedüli és kizárólagos eszköze az üdvösségnek. A szertartások nem arra valók, hogy gépiesen közvetítsék az isteni kegyelmet és az ezzel összekötött üdvösséget, amint liturgiái szaknyelven mondjuk: nem opus operatum jellegűek. A szertartások nem csatornák, amelyeken át gépiesen közvetítődik Isten kegyelmi ereje, hanem amint káténk mondja: kötelességeinkre figyelmeztető eszközök, hogy általuk Jézus példája követésére és a jó cselekedetek gyakorlására buzduljunk. Mi unitáriusok az ún. értékkereszténység álláspontján vagyunk.

       Az ember szellemi és jellemi megváltoztatását tartjuk szem előtt. Jézus is ezt akarta. Ezért élt, tanított, lángolt és ezért halt meg a keresztfán, hogy ható példát állítson előnkbe, miképpen kell állati természetünket leküzdeni és emberi természetünk nagyszerű eszményeit megvalósítani, más szóval nemesíteni, emberré válni. A szertartások nem készen hozzák ezt a nemesedést, hanem csak segítenek ennek elérésében. A szertartás ennélfogva nem lehet cél, csupán eszköz, út a cél felé. Az eszközt pedig soha nem szabad a céllal felcserélni. Elsődleges és döntő feladat az embereknek a tanítvánnyá nevelése és csak e feladat teljesítése után, mint ennek külső kifejezése következhetik a szertartás. Első tehát a nevelés, s az után jöhet a szertartás, mely ábrázol egy szellem-erkölcsi folyamatot, de nem helyettesíti. Innen következik, hogy a szertartás önmagában senkit sem üdvözít; az az embernek magának tudata, valláserkölcsi átalakítására irányuló erőfeszítése, tevékenysége nélkül semmit sem ér. A szertartás tehát nevelő eszköz út Jézuson keresztül a tökéletesség felé, Isten felé, az ő országa felé. Célja kifejezni, ápolni, fokozni, teremteni, építeni az emberben a tanítványt, a jézusi embert. Hatni az értelemre, a szívre és az akaratra egyaránt; munkálni a keresztény személyiség kialakulását az emberben. Emlékeztetni Jézusra, figyelmeztetni az evangéliumban lefektetett kötelességeinkre, buzdítani Tanítómesterünk követésére. Az istentiszteletnek és a szertartásoknak ezek szerint nem tulajdonítunk csodatevő erőt, sem azt nem valljuk, hogy azok által Isten akaratát megváltoztathatjuk. Ellenkezőleg,  amint Ferencz József tanította: "A szertartás az Isten akaratja iránti keresztény önmegtagadás jellegével bír."

 


Szertartásaink alapelvei

a) Minden szertartási cselekménynek két oldala van : egy isteni és egy emberi. Az unitárius hitfelfogás itt is mint mindenben azt jelenti, hogy nem áldozom fel egyik oldalt sem a másiknak A szertartás emberi cselekmény isteni célkitűzéssel.

b) A liturgiai cselekményeinket nem tekintjük véglegesen lezárt formáknak. Noha a jelenben fennálló gyakorlathoz egységesen ragaszkodunk, mégis különös gondot fordítunk arra, hogy a folytonos fejlődés lehetősége biztosítva legyen.

c) Fontos alapelvünk az egyéni és közösségi szempontok figyelembe vétele. Az unitárizmus itt is lényege szerint jár el, midőn e két keret egybeolvasztásán fáradozik, a két szempont összhangos érvényesítését követeli.

d) Az unitárius szertartásnak összhangban kell állania a kultúra követelményeivel. Soha nem gyakoroltunk és nem is fogunk gyakorolni olyan szertartási cselekményeket, amelyek az adott kor kultúrájával és valláserkölcsi meggyőződésével ellenkeznek.

e) Szertartásainkban, anélkül, hogy egységük megbomlanék, érvényesülnek a történelmi, hagyományos és népi tartalmak, regionális néprajzi jellegek.

f) Haladó tartalmuknál és mélységesen humanista jellegűknél fogva szertartásaink nem ütköznek össze az állami törvényekkel.

g) Szertartásainkban az ellentéteket egy magasabb egységbe hozó törekvés is kifejezésre jut abban, midőn vigyázunk arra, hogy a szertartási cselekményekben az egyetemes papság elve, valamint a papi kizárólagosság elve között a helyes középút létrejöjjön. Ezen alapelvek után vizsgáljuk meg röviden az istentisztelet és a szer- tartások főbb dologi feltételeit és alkotó elemeit.

 


Az unitárius istentisztelet és a szertartások célja:

- kötelességeinkre figyelmeztető eszközök, hogy általuk Jézus példája követésére és a jó cselekedetek gyakorlására buzduljunk.

- A szertartások nevelő eszközök, út Jézuson keresztül a tökéletesség felé, Isten felé, az Ő országa felé.

- Célja kifejezni, ápolni, fokozni, teremteni, építeni az emberben a tanítványt, a jézusi embert. Hatni az értelemre, a szívre és az akaratra egyaránt.

- Emlékeztetnek Jézusra, figyelmeztetnek az evangéliumokban lefektetett kötelességeinkre, buzdítanak tanítómesterünk követésére.

- Az istentiszteleteknek és a szertartásoknak nem tulajdonítunk csodatevő erőt, azt sem valljuk, hogy azok által Isten akaratát megváltoztathatjuk. Ellenkezőleg "a szertartás az Isten akarata iránti keresztény önmegtagadás jellegével bír."

 


Istentiszteleti és szertartási tárgyak

Istentiszteleti és szertartási tárgyaink a következők: Biblia, imakönyv, énekeskönyv, orgona, úrvacsorai edények, keresztelő pohár, harang, palást és gyászlobogó.

Szertartásainkban három szimbólumunk van: a kenyér és a bor az úrvacsoránál és a tiszta víz a keresztelésnél. Előbbiek Jézus megtöretett testét és kiontott vérét, utóbbi a lélek tisztaságát és ártatlanságát jelképezik.

Az istentisztelet és szertartások végzésekor kétféle testtartás szerepel: állás (ima és alapige felolvasás közben), és ülés (prédikáció hallgatás közben).

 

 

 


Egyházi éneklés

     Az éneklés az istentiszteletnek az a mozzanata, mely által a hívek cselekvőleg bekapcsolódnak az istentiszteletbe. Az éneklés elősegítését szolgálják énekeskönyveink, amelyek néhol a templom padjaira is kitéve várják az énekelni szerető híveket. Énekeskönyvünk története hitelveink kialakulásának történetével párhuzamos.

     Uzoni Fosztó szerint az első énekeskönyv az 1566 körül szerkesztett német nyelvű zsoltároskönyv, amelyet a szász unitáriusok 1716-ig használtak. A második énekeskönyvünk a Dávid Ferenc és munkatársai által szerzett "Isteni dicséretek" című, mely több kiadást ért meg s minden alkalommal bővült, módosult. Az utolsó kiadása "Isteni dicséretek, imádságos és vigasztaló énekek" címen 17-77-ben jelent meg. Az 1582 táján Bogáti Fazekas Miklós által készített zsoltárfordítás, melyet az unitáriusok hosszú időn át használtak, csak kéziratban maradt fenn. Hasonlóképpen kéziratos formában használták és maradt fenn a Tordai János által készített zsoltárfordítás is. 1837-ben jelent meg "Istent dicsőítő magasztalások és esedezések" címen egyházunk új énekes könyve. Az énekeskönyvet A. Székely Sándor szerkesztette a régi énekeskönyv alapján. Az énekeskönyv hat kiadást ért el s 1924-ig volt használatban.

      1924-ben jelent meg az egyháznak harmadik új énekeskönyve, melyet Pálfi Márton tanár állított össze. Ez a jelenleg használatban levő énekeskönyvünk első kiadása, napjainkig nyolc kiadást ért meg; az utolsó 1957-ből való. (önálló énekgyűjteményt képezett a halotti énekeskönyv, melynek az első ismert kiadása 1660-ban, a hetedik és utolsó 1856-ban jelent meg. A halotti énekeskönyvet 1924-ben beolvasztották az új egyházi énekeskönyvbe. A jelenleg használatban levő egyházi énekeskönyvünk 320 éneket tartalmaz. Az énekek a következő szempontok szerint csoportosulnak: kezdő, köz, vasárnapi, hétköznapi, töredelmes, ünnepi, úrvacsorai, zsoltárok, alkalmi, vigasztaló, záró és temetési énekek, valamint az új énekek. Egyházi énekeink kívánnivalót hagynak maguk után s egy újabb kiadásban gondoskodnunk kell arról, hogy énekeink szövege minden tekintetben összhangban álljon hitelveinkkel és az imádkozó lélek igényeivel.

Válogatás egyházi énekeskönyvünkből  http://www.unitarius.hu/songs/songs.htm

            256. sz. énekünk

1.
Ember tervez, oda lesz. Kezd el újra, kezd.
Embernek a sorsa ez. Kezd el újra, kezd.
Rosszul fogtad, elveszett. Mással is már megesett.
Él az Úr fejed felett. kezd el újra, kezd!

2.
Azt ne mond: Miért kezdeném? Kezd el újra, kezd.
Nincs már abban, nincs remény. Kezd el újra, kezd.
Ember, ember, ébredezz, Kishitűn ne csüggedezz,
Fent az Úr, nem érted ezt? Kezd el újra, kezd!

 


Ima, imádkozás      válogatások

       Az ima Istennel való személyes kapcsolatunk élményeinek emberi szavakban való kifejezése. Az unitárius embernek olyan imára van szüksége, mely az ő sajátos hitélményét fejezi ki. Minthogy ez az élmény egyéni, az imádságnak is többé-kevésbe egyéninek, azaz szabadnak kell lennie. Mi unitáriusok a szabad, kötetlen imádkozásnak vagyunk a hívei. A klasszikus ima formákhoz sem ragaszkodunk mereven. Imáink szerkezeti menete hitélmény lélektani kifejezésének az útját igyekszik követni. Úgy imádkozunk, ahogyan a lélek adja nekünk imádkozni.       Imáinkban a gyülekezet lelki állapotát, szükségérzetét, lelkiismereti, Isten utáni vágyakozását igyekszünk kifejezni. Vallomásainkban nem annyira a bűnt, az elesettséget, mint inkább a megjavulás, felemelkedés lehetőségét hangoztatjuk. Imáink hangulata pozitív, építő és optimista hangulat. Nem szeretjük imáinkban Istent túlságosan eltávolítani magunktól, ellenkezőleg Isten és ember hasonlényegűségét, az Istenhez hasonlókká való válásunk lehetőségét szeretjük hangsúlyozni. Istenhez nem úgy fordulunk, mint abszolút szuverén úrhoz a rab, hanem mint szerető jó atyához a bízó lelki gyermek. Tartózkodunk attól, hogy a természeti és társadalmi törvényekkel ellenkező dolgokat kérjünk Istentől. Kéréseink tárgya nem a vágy, vagy szükségérzet konkrét tárgya, hanem olyan személyes képességek, melyekkel óhajunk tárgyát elérhetjük, megvalósíthatjuk. Így pl. nem kenyeret kérünk, hanem erőt és képességet ahhoz, hogy a kenyérért dolgozhassunk. Imádkozunk egymásért, családunkért, egyházunkért, hazánkért és a világ békéjéért. Egyéni imádkozásunkban segítséget nyújtanak az imakönyvek is.

 


Prédikáció  - egyházi beszéd:   1. VUK és UNITPAP  gyűjtemény,    2.  Keresztény gyűjtemény

          Istentiszteletünk legfőbb cselekménye az egyházi beszéd vagy prédikáció. Az unitárius prédikáció nem puszta igehirdetés, vagyis nem az "öntevékeny", az ember cselekvő magatartása nélkül is ható ige gépies közvetítése; nem propaganda vagy reklámtevékenység az egyház és szertartásai mellett; nem közismereteket terjesztő előadás; nem szórakoztató vagy esztétikai élményt nyújtó rnegnyilatkozás; nem a moralizálás eszköze; nem teológiai álláspontok szócsöve; nem vallási polémiák módszere; nem is írásmagyarázat csupán. Az unitárius egyházi beszéd nevelő, keresztény jellemet formáló, jézusi személyiséget építő tevékenység. Eszköze a nyelv, módszere a közlés, célja az értelem felvilágosítása, a hit és lelkiismeret felébresztése, a cselekvő akarat megindítása a legfőbb jó irányába: Istenországa irányába. Egyházi beszédeink bibliai textusból indulnak ki, de felölelik az egyetemes isteni kinyilatkoztatás egyéb területeit is.

        Prédikáció-irodalmunk rendkívül gazdag. Dávid Ferenctől napjainkig, négy évszázadon át hazánk különböző könyvtáraiban az unitárius prédikációk ezrei gyűltek össze. Ezek a prédikációk hű tükrei a különböző korok hitelvi és szertartási életének. Prédikáció irodalmunkban több korszakot különböztetünk meg, melyek az unitárius szellem kifejlődésének is a korszakai. Így pl. Dávid Ferenc kora; Enyedi György, Árkosi Benedek és Kereszturi Sámuel hiterősítő, hitvitázó korszaka; Szentábrahámi Mihály, Fehérvári Sámuel, Geiza József és Kozma Mihály ún. skolasztikus teologizáló korszaka. Majd következik egyháztörténelmünk legnagyobb és legdicsőbb karszaka: a felvilágosodás, melynek képviselői az új unitárius szellem megformálói voltak: mint Körmöczi János, Kozma Gergely, Márkos György, Szász Mózes, Molnos Dávid, Kiss Mihály, Szilveszter György, Fűzi János és mások. A felvilágosodás a 18. század közepén túlzott racionalizmusba merevedett bele, melyből Kriza János ún. "szívteológiája" emelte ki. Ennek a korszaknak a képviselői Kriza Jánoson kívül még Gyöngyösi István, Albert János, Rédiger Géza, Péterfi Sándor, Marosi Gergely stb. Krizáék körét a század problémáival való foglalkozás és a szabadelvüseg jellemez. Ide tartoznak: Ferencz József, Koronka Antal, Simén Domokos, Csegezi László, Raffai Domokos és mások. A két prédikációi iskola szintézise Péterfi Dénes köre volt, melynek jellemző vonása a formai tökéletességre való törekvés. Nevezetes képviselői voltak: Péterfi Dénes, Derzsi Károly, Gál Miklós, Ürmösi Kálmán, Mózes András, Németh István és mások. A 20. század több irányban indul el. Központi problémája a közéleti kereszténység és az értékkereszténység. Nagy szolgálatot tettek a prédikáció-irodalomnak a Keresztény Magvető és Unitárius Szószék c. folyóirataink.

 


Istentisztelet

                                       Az istentisztelet, amelyre vonatkozólag a szertartások célkitűzésével és alapelveivel kapcsolatosan vázolt megállapítások mindenben vonatkoznak, négy évszázad alatt szerkezetében alig változott.
Alapelemei: ének, ima, bibliaolvasás, és prédikáció.
Mozzanatainak sorrendje megfelel a logika és a valláslélektan törvényeinek:
1. kezdőének (állva),
2. ülő vagy ún. derekas ének,
3. ima,
4. úri ima - Miatyánk,
5. közének,
6. textusolvasás,
7. prédikáció, egyházi beszéd,
8. csendes ima,
9. záró ima, és a hirdetések
10. áldás, 
11. záróének.



     -palást-

 


Lelkész, lelkészi hivatal:    (lásd továbbá az alaptörvényt)
A lelkész az egyházközség lelki és szellemi vezetője.
A lelkész hivatalos teendői:
a)                  Istentiszteletek tartása minden vasár- és ünnepnapokon, ezen kívül hétköznapokon szükség szerint, hitoktatás, a konfirmálás, az úrvacsora kiszolgáltatása, a keresztelés, a házasság megáldása, a temetés és egyéb lelkészi szertartások elvégzése.
b)                 A lelkipásztori gondozás körébe az egyháztagok különösen a betegek látogatása, és az áttértek fokozott lelki gondozása.
c)                 Az egyházközség vezetése tekintetében az egyházi törvény által megállapított teendők végzése, az egyházi fegyelem megtartása és megtartatása, az egyházközség szellemi és erkölcsi ügyeire való felügyelet, valamint anyakönyvek és nyilvántartások vezetése.

A lelkész a vasárnapi istentisztelet és egyéb szolgálatok végzése mellett, a hívekkel való kapcsolattartás végett, a látogatásokon kívül a lelkészi hivatalban is fogadja a beszélgetést igénylő híveket. Ennek helye a lelkészi hivatal, amelyik legtöbb helyen a lelkészi lakásban vagy a gyülekezeti teremben van, egy erre a célra kialakított szobában, ahol a lelkész az egyházközség iratait is őrzi és azokat rendben tartja. A lelkészi hivatalnak a fogadás érdekében nyitvatartási órái vannak, a helyi szokás szerint. Itt fogadja a beszélgetést igénylő híveket, elbeszélget a házasulandókkal és a temetést bejelentőkkel.

  papi sapka 

 

 

 


Keblitanács vagy prezsbitérium:    (lásd az alaptörvényt)

A keblitanács (prezsbitérium) az egyházközség elsőfokú irányítója, felügyelő és végrehajtó hatósága. 
A keblitanács elnöke egyházi részről a lelkész, világi részről a gondnok.
A keblitanács teendői:
a.                  Ellenőrzi a korábbi határozatainak végrehajtását és végrehajtja a közgyűlés és a felsőbb egyházi hatóságok határozatait.
b.                 Őrködik az egyházközség vallási és erkölcsi élete felett.
c.                  Őrködik afelett, hogy az istentisztelet, a keresztelés, a konfirmáció, az úrvacsoraosztás, a házasság megáldása, a temetés és az egyházi ünnepek alkalmával az egyházközség tagjai az egyházi törvények szerint vegyenek részt, illetve részesüljenek a lelki javakban.
d.                 Őrködik afelett, hogy a templom csak egyházi célokat szolgáljon.
e.                  Gondoskodik a bibliaórák, a gyülekezeti összejövetelek rendjéről, valamint egyházi énekeskönyvek, ismeretterjesztő valláserkölcsi tartalmú könyvek, füzetek terjesztése útján a hitélet élénkítéséről.
f.                   Gondoskodik a hozzá forduló rászorult szegényekről, árvákról, betegekről a keresztényi könyörület szellemében.
g.                  Kiadja a lelkész és az énekvezér díjlevelét. (egyházközségi javadalmazásának megállapítását)
h.                  Felügyel az egyházközség vagyonára, annak épségben tartására, jövedelmezőségére, gyarapítására, az egyházi épületek karbantartására, a szükséges biztosítások megkötésére. Nyilvántartja az egyházközség mindenkori vagyoni helyzetét és a közgyűlésen az indokolt előterjesztéseket megteszi.
i.                    Évenként véleményezéssel a közgyűlés elé terjeszti a megelőző év gondnoki illetve pénztárosi zárszámadást, valamint a következő évre előkészített költségvetést.
j.                    Ingatlan tulajdonjogának megszerzése, elidegenítése, valamint új épület építése, vagy réginek nagyobb mérvű átalakítása alkalmával az egyházi főhatóság és az illetékes polgári hatóság engedélyét beszerzi.
k.                  Az alapítólevelek, illetve adománylevelek eredeti példányait megőrzés végett felterjeszti az Egyházi Képviselő Tanácshoz, az egyházközségnél hiteles másolat marad.
l.                    Gondoskodik a vizsgálószék tagjainak elszállásolásáról és ellátásáról.
m.               A lelkész javaslatára világi hitoktató alkalmazásáról dönt.
n.                  Szerződéssel felfogadja a harangozót vagy templomgondozót, s felügyel, hogy híven és lelkiismeretesen végezzék munkájukat.
o.                 Évente összeállítja a közgyűlés tagjainak névsorát.
p.                 Megállapítja az egyházközségi hozzájárulás javasolt mértékét.

            A keblitanácsosok vagyonilag felelősek mindazokért a károkért, melyek a keblitanács tevékenysége nyomán származnak. A kártérítés kötelezettsége azonban nem terheli azokat, akik a határozatot a keblitanácsi ülésben ellenezték, és ezt jegyzőkönyvbe vétették.

           Az egyházközséget az egyházi és a polgári hatóságok előtt a keblitanács elnökei együtt, vagy külön-külön képviselik; az egyházközséget szükség esetén a keblitanács által ezzel megbízott keblitanácsos is képviselheti.

     A keblitanács üléseiről jegyzőkönyvet vezetnek.

 


Szertartások

- Keresztelés

A keresztelés káténk megállapítása szerint az a vallásos szertartás, amellyel az embert a keresztény egyház tagjai közé felvesszük. A keresztelés tehát egyszerűen és világosan: felvételi, beiktatási szertartás. Célja: megköszönni Istennek a gyermekáldást, kifejezni ünnepélyes formában a szülők örömét és boldogságát; figyelmeztetni a szülőket, keresztszülőket és a gyülekezetet azokra a kötelességekre, melyek teljesítése által a gyermek ténylegesen kereszténnyé, azaz Jézus tanítványává válik; felébreszteni a felelősség tudatát bennük és elkötelezni őket arra, hogy a megkeresztelendő gyermek kereszténnyé nevelése érdekében, valóban mindent meg fognak tenni. A gyermeket kereszténnyé nem a szertartás ténye teszi, hanem az a nevelő tevékenység, mely a keresztelés alkalmával kezdetét veszi, s amelynek vállalására a gyermek hozzátartozóit ünnepélyesen elkötelezzük. A keresztelésnek lehetőleg a templomban kell történnie a következő gyakorlatban levő szertartási sorrend szerint: ének, fohász, textus, ágenda, ima, úri ima, a keresztelés cselekménye és áldás.

Az a vallásos szertartás, mely által a keresztény egyház tagjává válik a megkeresztelt gyermek. Életéért Istennek adunk hálát, és a szülőket, a keresztszülőket a gyermek unitárius szellemben való nevelésére ösztönözzük. A megkeresztelt gyermek növekedésére, gyarapodására Isten áldását kérjük. Felfogásunk, hogy nem maga a keresztelés ténye tesz valakit kereszténnyé, hanem az a folyamat, amely a kereszteléssel elkezdődik. A keresztelés kisgyermek korban történik. A keresztelés alkalmával használt víz a tisztaság, az élet jelképe.

Kereszteléssel kapcsolatos szempontok

    1. Keresztelés helye a templom. Csak indokolt esetben végezhető máshol is, mint pl. lelkészi irodában, családi otthonban, kórházban.

    2. A keresztelés időpontja: a templomban, közvetlenül az istentisztelet után, a záró ének előtt; templomon kívül a nap bármely szakában. Ha a keresztelés ünnepen történik, úgy a szertartást az úrvacsora kiosztása után végezzük el.

    3. Egyházi gyakorlatunk szerint kisgyermeket keresztelünk meg, de rendkívüli esetben felnőttet is.

    4. A szertartás befejezése után a lelkész ne csókolja meg a keresztelt kisgyermeket; kezet fog a szülőkkel és keresztszülőkkel és a gyülekezet nevében jókívánságait fejezi ki.

    5. Kívánatos, hogy a keresztszülőkkel együtt a szülök is álljanak ki a szertartás végzésekor az úrasztalához.

    6. A keresztelő poharat a harangozó vagy egyházfi viszi be a templomba vízzel töltve és hozza ki a szertartás után. A megmaradt vizet a lelkész önti ki a pohárból, lehetőleg virágra.

    7. A lelkész a követező vasárnap kihirdeti a szertartást.

 

 

- Konfirmáció      Unitárius Káté

A 14. életévét betöltött fiatal bizonyságtevését jelenti unitárius hit- és életfelfogásáról, mely a gyülekezet nyilvánossága előtt ünnepélyes külsőségek között történik. Három lényeges mozzanata van: bizonyságtétel, ünnepélyes fogadalomtétel, és az első úrvacsora vétele.

Amint neve is mutatja ez a szertartás a hitben való megerősödés szertartása, a gyermek ünnepélyes átlépése az ifjúkorba, s ezzel kapcsolatban keresztény elveinek öntudatossá válása.
Szertartási sorrendje: istentisztelet, ima, ének, kikérdezés, fogadalomtétel, úrvacsora, egyháztaggá fogadás, megáldás és záróének. Általánosan elfogadott a pünkösd előtti vasárnapon történő konfirmáció, hogy a rákövetkező első nagy ünnepen a gyülekezet közösségében is tudjanak úrvacsorát venni.

A konfirmáció menete:

   1. A konfirmáció növendékek istentisztelet előtt a helyi szokás szerint gyülekeznek.

    2.  Bevonulás a templomba a lelkész és gondnok vezetésével. A növendékek öltözete lehetőleg helyi népviselet legyen, ha nem, akkor az alkalomhoz méltó és egyöntetű.

    3. A növendékek leülnek az úrasztala körül elhelyezett székekre vagy az első padokba. Ha a körülmények megengedik, a szülök és keresztszülők üljenek a növendékek háta mögötti padokba.

    4. Istentisztelet. (lásd a vasárnapi istentiszteleti rendet).

    5. Hirdetés.  A lelkész bejelenti a konfirmációi szertartást és ennek keretében az úrvacsorát.

    6. Orgonajáték, miközben a lelkész lejön a szószékről és az úrasztalához megy.

    7. A növendékek névszerinti bemutatása.

    8. 221.-es konfirmációi ének. A növendékek állva éneklik.

    9. Ima. A növendékek közösen mondják a következő imát:  "Jó Istenünk, szerető édes Atyánk! Szívünk tiszta örömével jöttünk ma szent hajlékodba. Nem most vagyunk itt először, de ezzel az érzéssel még nem imádkoztunk, mint most, amikor először leszünk vendégei a Jézus életére és halálára emlékeztető úrvacsorának.     Köszönjük, hogy megtartottad életünket és erőt adtál jó szüleinknek, hogy felnevelhettek. Köszönjük, hogy növelted hitünket, s így nemcsak testben, de lélekben is naggyá nőhettünk és megismerhettük unitárius vallásunk hitelveit és erkölcsi tanításait.          Kérünk, erősítsd hitünket, növeld bennünk a szeretet készségét, hogy a megismert igazságok mellett hűséggel kitartsunk és felelősséggel vállaljuk emberi hivatásunkat.   Segíts, hogy legyünk méltó követői a názáreti Jézusnak, szerető testvérei embertársainknak, most és mindörökké. Ámen!"

    10. A növendékek kikérdezése a konfirmációi kátéból. A 30., 78., és 136. kérdések feleleteit a növendékek közösen mondják. Lelkész a növendékeket a teljes nevén szólítja és mindeniket többször is kérdezi, közben a figyelem felfrissítése érdekében a növendékek énekeket énekelhetnek.

    11. 220. számú konfirmációi éneket a növendékek állva éneklik.

    12. Fogadalomtétel.  A növendékek szívre tett kézzel felelnek a következő kérdésekre:

               - Hiszed-e, hogy Isten a világmindenség teremtője, az emberiség gondviselő Atyja, egy Isten?                                             HISZEM ÉS VALLOM!

               - Hiszed-e, hogy bölcs akarata az embert a jóság, igazság és szeretet megvalósítására és megélésére hívta el?                     HISZEM ÉS VALLOM!

               - Hiszed-e, hogy Jézus Istennek legjobb fia, tanítása számunkra út, igazság és élet?

                                                        HISZEM ÉS VALLOM!

               - Hiszed-e, hogy az ember Isten lelkétől vezérelve, Jézus példaadása nyomán megvalósíthatja Istenországát?            HISZEM ÉS VALLOM!

               - Hiszed-e, hogy unitárius kereszténységed, amely történelme folyamán nagy áldozatokat hozott és kimagasló eredményeket ért el, tisztán hirdeti Jézus evangéliumát, az Isten- és emberszeretet vallását s életünk végcélját, a tökéletességet?

                                                        HISZEM ÉS VALLOM!

               - Ha hiszed, ígéred-e és fogadod-e, hogy Istenhez, Jézus tanításához és unitárius egyházadhoz mindhalálig hü maradsz?         ÍGÉREM ÉS FOGADOM!

               - Kész vagy-e fogadalmadat az úrvacsora vételével megpecsételni?

                                                        KÉSZ VAGYOK!

    13.  Úrvacsorai ének, melyet a növendékek a gyülekezettel közösen énekelnek.

    14. Úrvacsorai beszéd és az úrvacsora kiosztása a megállapított szertartási rend szerint.

    15.  Ima. A növendékek közösen mondják a következő imát:  "Jó Istenünk, szerető édes Atyánk! Hálás gyermeki szívvel köszönjük meg ez áldott alkalmat, midőn színed előtt és a gyülekezet közösségében hitünkről vallást tehettünk, s az úrvacsora vétele által elköteleztük magunkat Isten és embertársaink szeretetére és szolgálatára.              Engedd, hogy ezt az érzést, amellyel most tele a szívünk, vihessük magunkkal ki az életbe és otthonainkba, hogy legyen erőforrás számunkra. Éljünk az értelem tisztaságával, a hit hűségével, és a szeretet felelősségével.          Légy útmutatónk, állj mellénk, ha a jóban ingadoznánk, segélj ha erőnk elhagyna. Tarts meg mindig a te szeretetedben, unitárius vallásunk és egyházunk iránti hűségben.  Áldásod legyen fogadalmunkon és egész életünkön, most és mindörökké. Ámen."

    16.  222. számú konfirmációi éneket a növendékek állva énekelik.

    17.  Egyháztaggá fogadás.  Kötött szövege a következő:  "Unitárius egyházunkról elhangzott bizonyságtevésetek alapján, melyet az úrvacsora vételével megerősítettetek, befogadlak titeket az Unitárius Egyház ............-i egyházközségének önálló tagjai közé.           Megismertétek egyházunk múltját, legyetek méltók elődeink szellemi örökségére;    ismeritek a jelen életét, legyetek öntudatos tagjai, cselekvő munkatársai a gyülekezetnek;     előttetek a jövő, legyetek hűséges hordozói és továbbfolytatói hit- és életfelfogásunknak, Isten és ember   szolgálatában.  Ámen!"                     Az egyháztaggá fogadás idejére, ahol erre lehetőség van, a harang és az orgona halkan szóljon.

    18.  Emléklapok kiosztása. Miután a növendékek aláírják a konfirmációi anyakönyvet, a lelkész átadja az emléklapokat egy-egy bibliai mondás kíséretében.

    19.  A lelkész megáldja a növendékeket. Ezalatt a növendékek lehajtott fejjel állnak.

    20.   Üdvözlések: a gondnok üdvözli a konfirmáltakat, akik bejelentik, esetleg átadják az egyházközségnek tett adományukat;    egy kisebb növendék és az előző évben konfirmáltak részéről egy ifjú üdvözlik a növendékeket; a konfirmáltak köszöntik az egyházközség vezetőségét, a szülőket a keresztszülőket.

    21.  Záróének.

 

 

 

 

-Úrvacsora

Jézus azért rendelte el, hogy követői megemlékezzenek róla és ezáltal ösztönzést nyerjenek tanításai hirdetésére és a szeretet gyakorlására. Az úrvacsora történetét az evangéliumokból (Mt 26,26-28; Mk 14,22-24; Lk 22,19-20) és Pál apostol 1Kor 11,23-26 leveléből ismerhetjük meg. Az unitárius felfogás az úrvacsorával kapcsolatosan Jézus meghagyásán alapul: "... ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." (Lk 22,19; 1Kor 11,24).  Eszerint számunkra az úrvacsora az a szertartás, mely során Jézus életére, cselekedeteire, tanításaira emlékezünk. Az úrvacsora külső jegyei a kenyér és a bor. Mi unitáriusok évente négy alkalommal élünk úrvacsorával; karácsony, húsvét, pünkösd és őszihálaadás ünnepén. Szükség szerint bármikor lehet élni úrvacsorával, mint pl. betegség, templomavatás, zsinat.

Az úrvacsora Jézus által rendelt szertartás. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy Jézus emlékként hagyta tanítványaira és követőire. "Valahányszor ezt cselekszitek, az én emlékezetemre tegyétek". Kár, hogy a történelmi kereszténység a Jézusra való emlékezésnek ebből a páratlanul szép eszközéből dogmát készített, az átlényegülés dogmáját. Az úrvacsora a dogmakereszténység felfogásában a leghathatósabb üdvszerző cselekmény. Szerintünk is tekinthető üdvszerző szertartásnak az úrvacsora, csakhogy egészen más értelemben. Hitünk szerint az úrvacsora Jézusra emlékeztet, példája követésére buzdít s ennek rendjén megteremti a lelki, alanyi feltételeit annak, hogy bűneinket elhagyjuk, megjavuljunk, megtisztuljunk, Istenhez jussunk, azaz üdvözüljünk. Jézussal együtt mi sem tulajdonítunk az úrvacsorának csodatevő képességet, gépiesen ható erőt. Az úrvacsora mint maga Jézus is, út az üdvösség felé, Isten felé, a tökéletesség felé. Ez az út nem visz minket olyan értelemben, mint a mozgó lépcső, ezen az úton nekünk kell járnunk. Az út csak elhatárol térben s irányt mutat, de magát a mozgást a cél felé, magunk kell, hogy végezzük.

Az úrvacsora kenyérből és borból áll. A kenyér Jézus megtöretett testét, a bor Jézus kiontatott vérét jelképezi vagy ábrázolja. Az úrvacsora anyagi feltételei ennélfogva nem hordozói, hanem ábrázolói Jézusnak, nem őt magát adják nekünk, hanem utat mutatnak feléje. Hitünk szerint az úrvacsora közvetlen cselekményénél is fontosabb az előkészület, valamint az úrvacsora felvételének pillanatában saját lelkiismeretünk előtt, Isten előtt vállalt erkölcsi kötelezettségünk betartása. Az előkészület főbb mozzanatai: őszinte és erőteljes önvizsgálat, illetve önbírálat; hibáink, bűneink számbavétele, elítélése, megbánása; fogadalomtétel arra, hogy soha többé hibát, bűnt nem követünk el; az ellenünk vétetteknek megbocsátunk, akiknek mi vétettünk, azoktól bocsánatot kérünk; sokat és szívünkből imádkozunk, mindenekkel jót teszünk; s hogy mindezt minél hathatósabban gyakorolhassuk, Jézusra gondolunk, evangéliumának berkeiben járunk.

Mi unitáriusok évenként négyszer veszünk úrvacsorát: karácsony, húsvét, pünkösd első napján, valamint az őszi hálaadás ünnepén, szeptember utolsó vasárnapján. Az úrvacsoraosztás szertartási sorrendje: istentisztelet, úrvacsorai felhívás, úrvacsorai ének, textus, ágenda, ima, úri ima, úrvacsoraosztás a férfi nemnek, úrvacsoraosztás a női nemnek ahol ez még szokásban van, vagy mindenkinek ahogyan kiállnak, záró ima, megáldás és záróének.

A. Az úrvacsora elkészítése

    1.  Az úrvacsoraosztást megelőző vasárnap a lelkész kihirdeti az úrvacsorát az alábbi szöveg szerint: "Jelentem a gyülekezetnek, hogy mához nyolcad napra ..... ünnepe alkalmából az úrasztalát megterítjük s arra Jézus életére és halálára emlékeztető jegyeket, a kenyeret és bort tesszük. A nagyhét folyamán készüljünk az úrasztalához bűnbánó lélekkel, keresztényi alázattal, hogy annak méltó vendégei lehessünk.  A nagyhéten minden este ... órai kezdettel úrvacsorára előkészítő istentiszteletet tartunk a templomban ( ha máshol, megjelöli a helyiséget)."

    2. Nagyhéten a lelkész köteles minden nap úrvacsorára előkészítő istentiszteletet tartani egyházi beszéddel vagy bibliamagyarázattal (lásd a hétköznapi istentiszteleti rendet).

    3.  Az ünnepi istentisztelet befejezése után a lelkész először kihirdeti az előző héten végzett szertartásokat, légátus kiküldését, az ünnepi istentiszteletek rendjének esetleges módosulását és a gyülekezetet érintő közleményeket, végül az úrvacsorát.     Az úrvacsora kihirdetésének szövege:  "Amint az hirdettem, .......... ünnepe alkalmából az úrasztalát megterítettük, s arra Jézus életére és halálára emlékeztető jegyeket, a kenyeret és bort tettük. Kérem híveinket készüljenek és járuljanak az úrasztalához őszinte lelki számvetéssel és keresztényi alázattal. Jelen alkalomra az úrvacsorai kenyeret és bort  .........  adományozta." Úrvacsorai jegyekre adományokat tettek (felolvassa a neveket és az adományokat). A lelkész néhány mondatban megköszöni az adományokat.

B. Az úrvacsora rendje

    1. Úrvacsorai ének. (166. vagy 167. egy versszak).   Az ének befejezése után a lelkész Bibliával a kezében kiáll az úrasztala mellé. A gyülekezet ülve marad.

    2.  Textus-felvétel.  Kötött szövege a következő: "Kedves testvéreim, atyámfiai! Úrvacsorai beszédem alapgondolata írva található a .......... versében a következőképpen...........".  Nem ismételjük meg sem a helyet, sem a szöveget.  Textus-felvétel előtt nincsen előfohász.

    3.  Úrvacsorai beszéd. Időtartama mintegy 10 perc.

    4.  Ima.  A gyülekezet áll.

    5.  Miatyánk.

    6.  A gyülekezet tagjai a helyi szokás szerint kiállnak az úrasztala köré. Először a szolgálattevők   vesznek úrvacsorát.

    7.  Az úrvacsora kiosztása. Lelkész a helyi gyakorlat szerint törli a kelyhet. A gyülekezet több csoportban vesz úrvacsorát. Az egyes csoportok úrvacsoravétele után a lelkész bibliai idézettel kezdődő rövid imát mond. Miután a gyülekezet helyre megy, a lelkész visszatakarja az úrasztalát.

    8.  Záró ima.  Hálaadó jelleggel, figyelemmel a gyülekezet életére.

    9.  Áldás kérés.  Kötetlen, de mintaként ajánlott szöveg: "Végezetül testvéreim, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egyértelemben legyetek és békességben éljetek.   A békesség és szeretet istene legyen veletek.  Ámen.!

C. Az úrvacsorával kapcsolatos szempontok

    1. Az úrvacsora kiosztás az ünnepek első napján a délelőtti istentisztelet keretében a záróének előtt történik, de kiosztása első napján délután vagy este és másodnapján délelőtt is lehetséges.

    2.  Az úrvacsoraosztás alatt a gyülekezet énekli az úrvacsorai énekeket.

    3.  Az úrvacsora feltétele a konfirmáció.

    4.  Az úrvacsora más felekezetűek részére is kosztható, ha élni akar vele.

    5.  Az úrasztala megterítése ill. előkészítése a helyi szokások szerint történik. Ebben a lelkész hitvese is részt vesz, akinek elsőrendű gondja, hogy a terítők és kelyhek tiszták és rendesek legyenek  Az úrvacsorai kenyeret a lelkész vágja fel, előtte imát mond.

    6.  A megmaradt kenyér és bor a lelkészi irodában, lakásban vagy gyülekezeti teremben fogyasztható el az adományozók, a kebli elöljárók és egyházfiak közösségében.  Ajánlatos, hogy a megmaradt úrvacsorai jegyekből csak egyszeri kínálás történjék. Már előre félre kell tenni a betegek részére szükséges kenyeret és bort.

D. Betegek úrvacsorája

    1. A lelkész az ünnepet megelőző vasárnap a hirdetés alkalmával felhívja a figyelmet arra, hogy az úrvacsorában részesülni akaró betegek kérését a hozzátartozók a nagyhét folyamán jelentsék be.

    2. A szertartás rendje:  a) előfohász, b) az ünneppel kapcsolatos textus vagy kimondottan a betegnek szóló bibliai szöveg felolvasása, c) ima, d) Miatyánk, e) úrvacsora kiosztása, f) áldás. Ha a körülmények erre lehetőséget adnak, a szertartást énekkel kezdjük és zárjuk.

    3.  Az úrvacsoraosztásnál a gondnok vagy keblitanácsos ill. egyházfi lehetőség szerint legyen jelen.

    4.  Ha a család jelenlévő tagjai igénylik, a lelkész részükre is kiszolgáltathatja az úrvacsorát.

    5.  Ha a beteg úrvacsoravétele a templomi   úrvacsorai szertartás után történik, a lelkész és kísérője nem vesznek úrvacsorát, csak a beteg és a családtagok, akik előzetesen nem részesültek úrvacsorában. Minden más alkalommal maga a lelkész is vesz úrvacsorát.

    6.  Az úrvacsora a betegek és öregek részére az év bármely napján kiszolgáltatható, ha erre felkérik.

 

 

 

 

 

 

- Házasság megáldás

A polgári házasságkötés után történik nyilvánosság előtt a templomban. Célja, hogy a jogi érvényesülés mellett a házasság vallási és erkölcsi tartalmat is kapjon. Isten gondviselő szeretetét kérjük az elinduló családi életre.

A család a társadalom alapszervezete lévén, igen fontos, hogy az valláserkölcsi keretek között induljon el. Evégre alakult ki egyházunkban is a házasság megáldása, vagyis az esketés szertartása. Ez a szertartás legtöbbször a templomban, ünnepélyes keretek között megy végbe. Az esketésnek sem tulajdonítunk misztikus vagy szentség jelleget. Célunk az, hogy a házasulandók előtt a családi életre vonatkozó isteni kinyilatkoztatást előtárjuk, azt megmagyarázzuk, s az abból folyó kötelességeik teljesítésére figyelmüket felhívjuk, a hűségeskü szövegében foglaltakat a lelkükre kössük. Az esketés szertartási sorrendje: alkalmi ének, fohász, majd textus, esketési ágenda, ima, úri ima, az esketési formula és a megáldás.

A házasságkötés megáldásával kapcsolatos szempontok

    1. A lelkész csak a törvényesen megkötött és igazolt házasságokat részesíti egyházi megáldásban.

    2.  A szertartás helye a templom, indokolt esetben a lelkészi iroda vagy családi ház. A szertartás rendje  ebben az esetben is ugyanaz, az ének itt elmaradhat.

    3.  A szertartás bejelentésénél a lelkész tisztázza, hogy ha tiszta unitárius párról van szó, mindkét fél, ha vegyes párról van szó, az unitárius fél meg van-e keresztelve és konfirmált-e. Ha nem, igyekezzék meggyőzni, hogy a házasságkötés megáldása előtt vegye igénybe e szertartásokat.

    4.  A következő vasárnap a lelkész kihirdeti a szertartást. Ha a vőlegény vagy a menyasszony más egyházközségből való, értesítendő az illető lelkészi hivatal, a szertartás kihirdetése végett.

    5.  Vegyes házasság esetében igénybe vehető mindkét felekezet szertartása, ha egyszerre történik, egyidőben.

    6.  A házasság megáldást, ha mindkét fél unitárius, semmilyen körülmények között nem szabad megismételni.

  

 

 

 

 

- Temetés

A temetési szertartás a halottak iránti tisztelet és kegyelet jegyében történik. Meggyőződésünk, hogy "akár éljünk, akár haljunk, mi az Úréi vagyunk" (Róma 14,8).  A temetési szertartás egyben alkalom a gyászolók vigasztalására is.

A temetés hitfelfogásunk szerint nem arra való, hogy a halott síron túli állapotát befolyásolja. A temetés a halott koporsója mellett, de nem a halottnak szól, hanem az élőknek. Célja: a halál fogalmának helyes értelmezése; a halott életének pozitív kiértékelése, nevelőértékű tartalmának kiaknázása; a gyászolók vigasztalása; Isten hatalmának érzékeltetése; az örökéletbe vetett hit elmélyítése; a halál utáni ítélet tudatosítása; a végbúcsú megrendítő hangulatának pozitív és építőmederbe való terelése.

Megkülönböztetünk: háznál, templomban és a sírnál végzett temetési szertartást. Ezek között csak szertartási különbség van. A temetési szertartás menete: ének, ima, közének, textus, halotti beszéd, búcsúztató, ima, áldás és ének.

Temetéseinken számos népi szokás is érvényesül. Az unitárius istentisztelet és szertartás lényegét legjobban Jézusnak a következő tanítása foglalja össze: "Az Isten lélek; és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják." (Ján 4: 24.)

A temetéssel kapcsolatos szempontok

    1.  A haláleset bejelentése megfelelő kérdőív ill. bejelentő lap segítségével történik.

    2.  Harangozás a helyi szokás szerint.

    3.  Az anyagi kérdések intézése a gondnokra tartozik.

    4.  A temetést megelőző virrasztáson, ahol ez szokásban van, a lelkész ne vegyen részt, az egyházi énekek éneklését az énekvezér vagy a megbízott egyháztag vezesse. Az egyházközség elöljárósága hasson oda, hogy a virrasztás jellegével nem egyező mozzanatok (ivás, kártyázás stb.) maradjanak el.

    5.  A temetés ideje a helyi szokás szerint.

    6.  A temetési szertartás csak lezárt koporsóval történik.

    7.  A templomból való temetés esetén a koporsó a portikusban helyezendő el.

    8.  Népszerűsíteni kell az egyházközség javára történő koszorúmegváltást.

    9.  A torozás, mint vallásunkkal meg nem egyező szokás, a Szervezeti Szabályzat értelmében mellőzendő.

    10.  A következő vasárnap a lelkész kihirdeti a szertartást.

 

 


Ünnepek:

- Karácsony 

Jézus születésének ünnepe, mely mindig december 25.-ére esik.

 

- Húsvét 

A lélek hallhatatlanságának és az örökéletnek az ünnepe. Húsvét időpontja változó: a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapon ünnepeljük. Húsvéthoz sok szép népi szokásunk kapcsolódik. Húsvét másodnapján  történik a locsolás. Hasonló szokás a színes tojás készítése és ajándékozása a locsolóknak.

 

- Pünkösd 

A szentlélek diadalának és az egyház megalakulásának az ünnepe. Isten a szentlélek általi munkájával újjáteremtette a tanítványokat, akik meggyőződve elindultak, hogy bizonyságot tegyenek Jézus tanításáról. Az egykori félénk tanítványok bátor hitvallókká lettek. Az első pünkösd alkalmával háromezer ember lett kereszténnyé. Ez jelentette a keresztény egyház megalakulását.

 

- Őszihálaadás 

Ez alkalommal hálánkat és köszönetünket fejezzük ki Istennek  a mindennapi kenyérért, és egyszerűen az életért.  Minden év szeptember utolsó vasárnapján úrvacsorával egybekötött istentiszteletet tartunk.

 

- A Tordai országgyűlés emléke

1568. január 6-13 között tartották Tordán azt az országgyűlést, amelyik foglalkozott a vallási kérdésekkel. Ezen az országgyűlésen mondották ki először a világon a lelkiismereti- és vallásszabadságot, mely értelmében mindenki azt a vallást gyakorolhatja, mely felfogásával megegyezik. Hitéért senkit sem szabad üldözni, mert a hit isten ajándéka. Szellemi megalkotója Dávid Ferenc és megvalósítója János Zsigmond fejedelem voltak.  Ennek a törvénynek a kimondásától számítjuk az Unitárius Egyház fennállását. Ennek az emlékére ünnepi istentiszteletet tartunk január 6-13 körüli valamelyik vasárnap.

 

 

- Anyák napja 

Az édesanyák iránti tiszteletünket, szeretetünket és hálánkat fejezzük ki ezen a napon.  Általában május  első vasárnapján tartjuk.

 

- Halottak napja   

Minden november elsején megemlékezünk halottainkról. "Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról és figyelmezvén életük végére, kövessétek hitüket" Zsid 13,7.   Mindannyiunknak vannak eltávozott szeretteik, nagyszülők, szülők, testvérek;  sírhatjuk előtt a kegyelet virágaival emlékezünk.

 

- Dávid Ferenc emlékünnepély 

Egyházalapítónk életére és munkásságára emlékezünk.  A hagyomány szerint november 15.-én halt meg Déva várában.

Minden esztendő november 15-én emlékezünk.

 

 

 

 

 

- Minden vasárnap és az alkalmi istentiszteletek  

Vasárnap a pihenésnek, a nyugalomnak a napja. Az első század végén találkozunk az "Úr napja" elnevezéssel. Az a nap, amelyet Istennek szentelünk.
Az alkalmi istentiszteletek a lélek erősítését, az ünnepre való felkészülést szolgálják. Ilyenek a böjti, adventi alkalmak, vagy templomszentelés, különféle avatási-, lelkészbeiktató-, zsinati-, közgyűlési alkalmak...   lásd a liturgiát, szertartási rendet

 


Más egyházi tevékenységek a következők:

A Dávid Ferenc Egylet vallásos összejöveteleket, felolvasó esteket szervez.
A
Nőszövetség   teadélutánokat rendez, kézimunka köröket szervez, segíti az időseket és részt vállal mindenfajta tevékenységben;
Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet a fiatalokat tömöríti egyletbe és szervez megfelelő tevékenységeket évközben és a nyár folyamán;
Nagyon sok egyházközségben
kórus vagy dalárda működik; máshol pedig  színjátszó csoportok alakultak, máshol pedig tánccsoport  működik.
A nyár a
találkozásoknak, konferenciáknak, vetélkedőknek, közös tevékenységeknek az alkalma.
Szeretetvendégségek, agapék szervezése meghívott előadókkal, művészekkel. Az előadást közös vacsora, szeretetvendégség követi. Általában az előadásokat a templomban tartják, a vacsorát, szeretetvendégséget a gyülekezeti teremben.
Vannak gyülekezetek, ahol
közös kirándulásokat, bicikli túrákat és egyéb közös rendezvényeket szerveznek a gyülekezet tagjai számára.
Ezeken kívül év közben rendszeresen folyik a gyermekek
VEN (valláserkölcsi nevelése), amely részben az iskolában történik, ahol erre lehetőség van, részben pedig a gyülekezeti teremben. Külön felkészítőt tartanak a lelkészek a konfirmáló növendékek számára.